V.  Miss. Xena  színre lép

Xena nem érezte jól magát. Tegnap este nővérével és barátnőivel belevetették magukat a londoni éjszakába. Bejárták az összes elismert pubot és diszkót, csak a Heaven&Hell-t hagyták ki, persze nem véletlen: Helené kapta az infót, hogy az nap este valami „divatdiktátor-bulit” tart ott Judith, és nem akarta hogy húga összefusson azzal a kispolgári senkivel .
- Xena kisasszony, az anyja most azonnal kéreti a telefonhoz! – Anna, Xena zsarnok házvezetőnője, akivel őszintén gyűlölték egymást, és csak azért nem rúgta ki, mert az anyja úgy akarta. Ja igen, az anyját is gyűlölte, de ez háromszáz lakatos titok, vagy mi a fene. – Öhm, izzé, kisasszonyom jól van? – a hosszúévek alatt mióta az Elvey családnál dolgozott nem látta még egyik Elvey-asszonyt se ilyen szörnyű állapotban: a lányon kinyúlt-alapózó foltos és hajfesték foltos régi Benetton póló volt, meg egy Marc Jacobs férfialsó, amit még Mr. Nate-nek vett, csak aztán vége lett.
- Igen, miért ne lennék jól? Ne lábatlankodj már! Menj és szólj anyámnak, hogy ebédre várom! Nem tűr a dologhalasztást! Utána meg szólj a szakácsnak, hogy ráksalátát akarok ebédre és csokoládé parfét! Nem, nem érdekel a diétám! És most kifelé! – Anna sértődötten kivonult, ám még a szeme sarkából meglátta, hogy mit is rejtegetett olyan gondosan az „úrnője”: egy gyorstesztet, amit a jellegzetes alakjáról ismert fel és onnan, hogy anno hetente járt tesztet venni a tinédzser Helénének, akinek sose volt olyan megbízható barátja, mint Nathaniel.

*

Nate a kiállítást követő napon nem engedte Mandynek, hogy hazamenjen. A vérfagyasztó hírekből felocsúdva rájött, hogy milyen illetlen volt, és inkább fogta Mandyt és átszállítatta magukat a chealsea-i lakásba.  Miles is otthon volt, de fáradtságra hivatkozva hagyta, hogy a fiatalok a nagyfogadóba romantikázzanak a kandalló előtt.
- Sajnálom, hogy olyan faragatlan voltam! Elvesztettem a fejem, és tudom, hogy ez nem kifogás! Egyszerűen csak nem bírnék nélküled meglenni! Esküszöm, amióta együtt vagyunk, alig jut eszembe a fű meg mindenmás „szutyi”, ahogyan te nevezed!
- Nate, szívem, ne kérj bocsánatot!
- Hasonló helyzetben te mit tennél?
- Ha, mondjuk, Henry szerelmet vallana?
- Jézusom, Am, nem! Hanem ha úgy éreznéd, hogy elvesztettél?
- Depressziós lennék, és valószínűleg Sysi meg Judy húzna ki a csávából. De miért?
- Csak érdekelt! Most pedig, van egy ötletem, hogy mivel töltsük el az éjszakából fenn maradó pár órácskát! Gyere – meg se várva, hogy a lány felálljon, inkább könnyedén a karjaiba kapta és már vitte is fel a fél emeletet elfoglaló szobájába.

*

A Nő napról-napra jobban érezte magát és Dr. Steward jelenléte megakadályozta a napi szintű veréseket is. Kezdte megkedvelni az orvost, bármennyire is próbált távolság tartó lenni vele, és hiába fogadta meg, hogy ha egyszer innen kikerül, mindkettejüket börtönbe juttatja.
- Meg fogja engedni, hogy áttelepedje az oxfordi birtokra? – mint mindig, amikor izgult harapdálta a szája szélét.
- Én nagyon remélem! Határozottan jót tenne, ha érne napfény és nem csak hajnal négykor nyithatnám ki 10 percre az ablakot, és különben is azt mondta, hogy oda nagyon senki se jár a tulajdonosok közül, szóval reménykedjünk.
-  Tehát ő nem nagyon jár oda. Én már hosszú évek óta holt vagyok. – válaszolt keserűen a Nő, ám már ott égett a szemében a tűz.

*

Sylvia nagyon egyedül érezte magát. Már az anyjának is saját élete volt, ő meg itt marad egyedül az egész emeletet elfoglaló apartmanban és nem tud mit csinálni. Babonából most két hétig nem kezd neki rajzolni, tévéje meg elvből nincs. Bemehetne akár Amanda szobájába is tévézni, hogy ott bűnözzön egy vödör vaníliás jégkrémmel, de már azt se tartotta illendőnek: eltávolodtak. Mandy már nem hozzátartozott, hanem Natehez. Nem tudta megmondani, hogy mikor kezdődött ez a folyamat, de már lezárult: a lánya Natehez, az anyja meg egy milliárdos nyugdíjas brókerhez tartozik. Ő meg? Nos, ő a rajzaihoz.
- Miles? Helló, remélem nem zavarlak! Mit csinálsz? – az ötlet olyan gyorsan jött, hogy rögtön cselekedett és mire észbe kapott már veszetten keresgélt a bugyijai között valami elfogadható darab után.

*

Miles ideges volt és fáradt, nem hiába már öregszik: nem bírja az egész éjjeles nőcsábítást. Persze az is hozzá tett a vacak kedvéhez, hogy Xena egész éjjel hívogatta, ami szerencsére Sysinek nem tűnt fel, mert még időbe kikapcsolta, de akkor is utálta, ha zaklatja a lány.
- Apán ránk érnél? – Nate rosszabbkor nem is akarhatna bájcsevegni az apjával ám Miles nem akarta a kislányt megrémíteni azzal, hogy elküldi a fiát a fenébe. Erre azóta ügyelt kínosan, amióta a füle hallatára panaszkodott a fia, hogy kioktatta Ő Nate remek üzlet politikáját. Természetesen azóta már kibékültek, de hát a női elme elég sok információt képes megjegyezni…
- Gyertek! Ettetek már? Én épp a reggeli kávémat iszom, ti kértek? – Nate felhúzta a szemöldökét apja mézes-mázosságán. Nem hiába, ez a modor nem Miles modora volt.
- Nem, már ettünk, de köszönjük. – válaszolt gyors Mandy, aki tökéletesen átlátta, hogy apósa a háta közepére se kívánja őket, és hogy szerelme is milyen ingerülten közeledik az apja felé.
- Nos?
- Ne mondd, hogy hirtelen sietsz!
- Nem szeretem a köntörfalazást. – mutatott célzatosan Rolexére Miles.
- Nos, Miles, azért jöttünk Nathaniellel, hogy megkérjünk, nem az engedélyedet kérjük, hogy… - Mandy, Isten lássa a lelkét, nagyon igyekezett menteni a menthetőt, de ilyen ingerült helyzetben nem ment neki túlzottan jól.
- Az a helyzet, hogy össze akarunk házasodni, és ehhez szeretnénk az oxfordi birtokot elkérni.
- Mikorra?
- Júliusi esküvőről álmodunk, persze csak ha belegyezel! – Mandy megijedt Miles pillantásától.
- Fiam… most menjetek. Ezen még gondolkoznom kell. – Mandy, mintha csak áram csapta volna meg, olyan gyorsan ugrott talpra és rántotta magával párját. Miles elmosolyodott a látványukra: mintha csak Laurát látná, kicsit visszafogottabb és alacsonyabb verzióban. Persze ez a lány nem lehet Laura, az a nő teljesen más volt, pénzéhes és mindenféle érzelem hiányzott belőle, ami meg volt neki azt is csak Nate-nek adta, ő sose kapott egy jó szót sem. Nem akarja, hogy Nate júliusban pont az oxfordi birtokon házasodjon: Ő, Miles Balding a nagy milliárdos, sosem volt babonás, ám ezt hitte, hogy balszerencsét hozott neki az a hely: ott nyugszik az anyja, aki annyira nagyon gyűlölte Laurát és megátkozta őket. Nem meg kell akadályoznia ezt a júliusi frigyet, és tudta is hogy ki kell neki.
- Marie, hogy vagy Chérie?

*

Nate hű hátasa, IV. György, segítségével akarta levezetni az apja miatt benne felgyülemlett stresszt. Már fél órája szelték a kilométereket, de egyikük se mutatta a fáradtság legkisebb jeleit sem. Ezúttal nem erőnléti edzést tartottak, csak szórakoztak: kidőlt hóval borított farönköket és árkokat ugrattak át. Nate tudta, hogy veszélyes, amit most játszanak: lehet egy rossz érkezés, egy eljegesedett négyzetcenti és minimum a fejét töri be, a szeretett lova lábairól nem is beszélve.
A ló érezte gazdája feszültségét, ezért mindent megtett, hogy a szokottnál is simulékonyabban menjen, mint máskor.
Hirtelen Nate telefonja éles sípolása zavarta meg kettejük nyugalmát.
- Jól van, semmi gond! – simította meg lovát, majd benyúlt a telefonjáért a zsebébe: megtelelt a hangposta. Üzenetek száma Mandytől: 0, üzenetek száma Xenától: 105. Felhorkantott, egy éve ilyenkor örült volna, ha Xena önszántából felhívja, de most idegesítette, hogy mit akarhat tőle, ám gondolkozni már nem volt ideje, mert a kis erdei ösvényen, ahol éppen lassan sétálgattak jobb felől felszállt a bozótból egy kismadár. György megugrott, és gazdája hol létével mit sem törődve elindult az egyetlen lehetséges irányba, ami egy állatnak ilyenkor eszébe juthat: a biztonságot nyújtó istálló felé.

*

Xena kis híján toporzékolt dühében: már majdnem kétszázadszorra hívta Natet, de semmi.  Az anyja reggel meghívta magukhoz villásreggelire, és a tojásrántotta felett megsúgta neki: szövetkezett Milesval a kislány ellen. Most már Xenan a világ szeme: közölnie kell Natetel, hogy jön a gyerek, és hogy nem akar csonka családot, blablabla.
- Értetted? És Miles üzeni, hogy ne hívogasd.
- De…
- Nincs, de! Ha meg akarod fogni azt a fiút, akkor most, elfelejted az apját és csak Natie-re gondolsz!
- Rendben. – nehéz kompromisszum volt, mert Xena amióta csak a szexuális érdeklődése beindult mindig is az idősebb fiúkra bukott, és Natet igazából csak azért tartotta, hogy palástolja a kis kalandjait a latintanárral, vagy éppen a szomszéd asszony „szeretőjével”.
Most itt áll és átkozza magát: a tinédzser fiúknál márcsak a huszonéves pasik megbízhatatlanabbak, minek kell neki pont Natet bepaliznia?!

*

Mandy ismét Nate miatt zokogott, ám most a fiú egészségét féltette. Az orvosok eddig alig mondtak valami bíztatót, sőt azt se tudták, hogy mi történt pontosan. Henry elmondása szerint, aki szint úgy a kórház folyósón várt alig párlépésnyire Mandytől és Dorotheától, éppen kilovagolni készült, amikor egyszer csak György, a nyugodt-szelíd póló póni, idegbajosan, kihabosodott testtel és vérben forgószemekkel vágtatott egészen a boxáig, ott alig engedte, hogy a lovász oda menjen hozzá. Persze, amire kapcsoltak, hogy a ló lovas nélkül érkezett meg már más túrázók hozták a fiút: az egyik nagyobb darab fiú maga elé fogta az alig-alig eszméleténél lévő fiút. Natenek a jobb válla és a feje sérült: kisebb nagyobb karcolások és egy „kis” agyrázkódás érte.
- Jajj, Miles! Hogy van? – a lány rögtön apósa mellett termett, aki gondterhelten ráncolta a homlokát.
- Megmarad, éjszakára bent tartják, de utána szerintem kiengedik. Öhm, Amanda, én szeretnék egy nagy kérést intézni feléd, és természetesen csak, akkor ha Ms. Dora is beleegyezik!
- Halljuk, bár nem tudom milyen szívességet tudnék tenni. – Dorothea nem túlzottan szerette az efféle  „udvarlást”: tudja ő jól nagyon jól, hogy nem miss már és azt is, hogy kinőtte már vagy ezer éve a Dora megszólítást.
- Jó lenne, ha Nate teljes figyelmet kapna most pár napig, hogy mielőbb felfedezzük, ha valamiféle komplikációk lépnének fel, ám nekem sajnos nagyon fontos konferencián kell részt vennem Tokióban és már nagyon késő lenne lemondanom!
- Menjen, befogadjuk, én úgy is itthon vagyok mostanság, és Amandára is ráférne egy kis szabadság!
- Köszönöm, akkor megadhatom a címeteket?
- Természetesen, de én úgyis itt leszek, nem lennék képes most úgy se dolgozni!
- Köszönöm Amanda! Most rohannom kell a reptérre! Viszlát!
- Szerbusz – nézett kétkedőn a férfi után Nagyi – na ide figyelj! Vigyázz ezzel a pasival! Nem tetszenek a szemei, hiába jó fiú ez a Nathaniel, vele vigyázz!

*

Nate már három napja a Potter lányok vendége volt. Sysi még örült is neki, hisz most úgy is szünetelteti a művészetét, és legalább van kire sütnie, meg főznie, ellenben Dorotheával, aki inkább átköltözött Sir Alexander Chiltern Hills-i hétvégi házába.  Ez miatt egyedül Nate volt zavarba a másik két lány inkább örült, Nagyi már jó pár hete kibírhatatlan volt, és Mandy az miatt is zavarban volt, amit a kórházban Milesról mondott neki. Tudta valahol legbelül, hogy van igazság tartalma annak, amit a matróna mond, de inkább nem akart belegondolni. Ha bármilyen bizonyosságot is nyerne nagyanyja jóslata akkor nem tudna sem Nate, sem Miles szemébe nézni.
- És hogy álltok az esküvő lebonyolításával? – a nagy nappaliban ültek mind a hárman. Mandy a kandalló előtti szőnyegen lapozgatta a legújabb divat magazinokat, Nate abban a karosszékben üldögélt, amiben Dorothea szokott, Sylvia meg csak úgy kötögetett és csodálta a két fiatal tökéletességét.
- Apa nincs elragadtatva az ötlettől, hogy Oxfordba tartsuk.
- De miért? Nekem ezt még nem is mondtad! – Mandynek rosszul esett, hogy Nate erről nem számolt be neki ugyanakkor kicsit örült: mutatott képeket Nate az oxfordi birtokról és hát….nem sok kedve lenne a temető melletti tisztáson kimondani az igent, ám ezzel a problémával Nate sajnos nem küzdött: benne volt a vérében, mint minden Baldingnak, hogy ott kell megházasodnia.
- Nos, úgy gondolja hogy nem lenne jó előjel, hogy ő és anyám is ott esküdtek meg. És ugyanúgy júliusban.
- Az valóban nem jó előjel… Mit szólnátok egy őszi esküvőhöz? Mindenki imádja az őszi esküvőket! És mostanában akkora divat!
- Anyám, mi nem divathullámot akarunk, hanem boldogságot, és mondj egy olyan hétvégét az elmúlt pár száz évben, amikor ősszel nem zuhogott Angliában.
- Igaz… és mit szólnátok Cornwallhoz? Mi apáddal Jersey szigetén töltöttük a nászutunkat! – Sylvia lélekben ismét a flamingók és a szökőkutak között sétálgatott az akkor még cseppet sem alkoholista férjével.
- Ez nem rossz ötlet! Am?
- Akkor maradhatna júliusra az esküvő!  - Sylvia és Nate összemosolyogtak, Amanda mint egy igazi gyerek úgy kezdte el sorolni, hogy mi mindent akar, és kiket KELL meghívni és kiket NEM.
- Holnap megkérem Judithot hogy kezdje el megtervezni a koszorúslány ruháját, plussz a lány búcsút, azt meg kell értenie, hogy nekem egy Vera Wangban kell férjhez mennem!
- Holnap, kicsim! Most menjünk aludni, látom Naten is hogy hogy kiszívta ez a sok információ! Rólam nem is beszélve!
Amanda még az ágyban fekve, a hortyogó Nate mellett is arról álmodozott, hogy a gyönyörű kertek között vonul az oltárnál váró Nate felé.

*

Judy szégyenérzete akkora volt, hogy még a menyasszonyi ruhát is meg akarta INGYEN tervezni, kedvenc asszisztensének. Mandynek egy teljes órájába került mire meggyőzte, hogy Vera Wang is tökéletes munkát fog végezni, és különben is Judynak május-júniusra rengeteg megrendelése van, ne pazarolja az időt rá.
- Rendben, most van másfél szabad óránk! El kell velem jönnöd  New Bond Streetre, fel kell próbálnom egy Chanel kiskabátot és el kell döntened hogy tehén vagyok-e benne! Utána haza viszlek!
- Jó siessünk, Natenek megígértem, hogy háromra otthon leszek! – hiába volt még dél, a lány ismerte főnökasszonya vásárlási mániáját és most különösen nem volt hozzá kedve.
Mandy ötszázezer táskával a kezében vacogott a Hermés bolt előtt. Judith már vagy fél órája pletykálkodott valami régi osztálytársnőjével. Idegesen az órájára nézett: nem sokára három óra. Ekkor érdekes beszéd foszlányok ütötték meg a fülét Judith és barátnője felől:
- Hát akkor találkozunk, gondolom a baba üdvözlőn!
- Milyen baba üdvözlőn? – Judith alig-alig esett ki a magabiztos szerepéből, ám most meghökkent hangján kicsit elmosolyodott Mandy.
- Hát Xena Elvey terhes!
Ekkor több dolgot történt egyszerre: hirtelen megcsörrent Mandy telefonja, aki már tudta hogy miért hívja Nate és semmi kedve nem volt Judith barátnőjének a szájából hallani a „jó hírt”, ezért inkább felvette a telefont.
- Mondd, hogy nem te vagy az apja!
- Sajnálom Am, most volt itt! Amire haza érsz már itt sem leszek! És….szeretlek! Ne haragudj, és legyél boldog!