IV. Körkép a feltörekvő Miss Amanda Potterről

Mandy gyűlölte, hogy híres lett. Amióta (már egy teljes hete!) Miles bejelentette, hogy Nate és ő jegyesek állandóan cseng a telefonja. Különböző újságok és televíziós adók akarnak vele interjút csinálni, de neki erre semmi szüksége, meg nem is akaródzott kedve hozzá.
- Számot kellene cseréltetned, így nem tudom átadni magam a múzsám homlokcsókjának! – Judith ezerszer rosszabbul viselte a mostani állandó telefoncsörgést, mint amikor pár hónapja azért csörgött állandóan Amanda telefonja, mert kiderült, hogy Judith rendszeresen drogozik.
- Ne legyél már durci! Inkább örülj az ingyen reklámnak: a Cosmóban három teljes oldalt szentelnek a ruhatáram kivesézésére, és tudod jól, hogy csak olyan képekhez adtam beleegyezésem, amin JG-t viselek! – Mandy magában elmosolygott főnöke heherészésére. Tudta, hogy ezzel megnyerte a csatát, habár csak kis időre.
- Ugyanakkor kénytelen leszek felvenni egy lóti-futit, mert nem állapot, hogy a két sarokkal lejjebbi Starbucksba 1 óra alatt érsz le, és még egy óra mire meghozod a kávém!
- Holnap intézkedem – vágta haptákba magát főhősnőnk.
- LÁNYOK! Ezt mindenkinek látnia kell! – Jessica, a cég PR-osa vágtázott be az irodába, mögötte a teljesen csapattal, kezében a legfrissebb Vouge-dzsal. – Mandy méregzöld JG-jét a szezon estélyijének választották! A francia és az amerikai Vouge egyetértésével! – a három lány összeölelkezett és visongatva-ugrálva ünnepelték ezt az ”apró” diadalt.

*

Natet elkapta az ideg, nem elég hogy lassan három napos késésben van szinte az összes beszállító, de árakat is akarnak emelni, mondván Milesban mégis csak jobban meg lehetett bízni, mint egy újoncban.
- John kérek egy gint! – adta fel a könyvelés megértésének kísérletét a fiú.
- De főnök, hiszen még dél sincsen! – ebben igaza volt az öreg csaposnak, ugyanakkor muszáj volt levezetnie a feszültséget mire Mandy megérkezik ebédelni.
- Akkor egy erős ír kávét kérek, na!
- Nathaniel! Mi ez a nagy felfordulás? – Miles a lehető legrosszabbkor ugrott be a H&H-be ebédelni a White’s Club helyett: mindenhol a szállítókra váró rekeszek és ládák tornyosultak.
- Apám! Te itt? – a fiú úgy meghökkent, hogy kis híján leesett a bárszékéről.
- Úgy vélem jogom van körbenézni, hiába te vezeted a klubot, az én pénzemet költöd. És ahogy elnézem elég szerencsétlenül megyeget.. De úgy tűnik még időben érkeztem, John kérek egy gint!
- Nem… kell… a… segítséget! – csikorgatta dühösen a fogait Nate, gyűlölte, hogy az apja nem engedte, hogy egyedül tegyen BÁRMIT is.
- Ugyan Nathaniel, te ehhez még kisfiú vagy, az oroszlán részét meg bízd csak Johnra, ő tudja, hogyan kell egy bárt irányítani.

*

- Belső vérzése van, nem tudom itt ellátni, be kellene vinni a kórházba – Geoffrey Steward tudta, hogy a férfi nem fogja ezt megengedni, mégis harcolnia kell. Most még meg lehetne menteni…
- 5 éve eltemették, mit szólnának, ha most besétálnék vele a kórházba?
- Könyörgök, mentsen meg! – nyöszörögte a csontvázzá fogyott asszony, majd elvesztette az eszméletét.

*

Sylvia izgult, mint általában minden tárlat megnyitó előtt, persze most több oka volt az izgalomra: csak az ő képeit csodálhatja ma meg London krémje. Hála Mandynek és Natenek mindenki elfogadta a meghívást, így most dugig lesz a kis galéria és talán még pár képe el is kel.
- Anya a legfantasztikusabb képeid valóban, Nate el van ájulva a tollrajzaidtól, tervezi hogy meg veszi a rózsás képet, amin Nagyi is rajta van!
- Köszönöm drágám, kérlek kicsit rám érnél? – vonta félszegen félre lányát. – Tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom, kicsim, de biztos hogy össze akartok költözni? Engem nem zavartok, és ráértek a hagyományok szerint csak az esküvő után összeköltözni!
- Anya! Kérlek! Ezt már megbeszéltük a héten már vagy kis milliószor!
- Sysi, a média kint veri magát, hogy be akarnak jönni! – Agyness, Sylvia asszisztense- Pr-osa – és tulajdonos társa szakította félbe a kirobbanó félben levő vitát, ám az is látszott rajta hogy meglehetősen zilált volt, lehet tényleg olyan agresszívak az újságírók, mint a filmekben?! – Nos? Bejöhetnek?
- Nem, csak miután minden VIP vendég távozott, akár elől, akár a hátsó menekülő úton. Különben sem engedem, hogy Sylvia Művészetek Szent Házában a lányomat zaklassák!
- Rendben! Akkor holnapra visszahívom őket! – Agyness helyére Miles lépett a két fiatal nőhöz.
- Sylvia! Köszönöm a meghívást, elkápráztatnak a műveid!
- Miles, kedves, én köszönöm, hogy időt szakított az én kis kiállításomra, főleg hogy felém a madarak azt csiripelik, hogy milyen elfoglalt!
- Most, hogy egy család leszünk itt az ideje, hogy összetartsunk és különben is a New York-i irodámba keresek képeket, azt hiszem itt találtam is párat, ha megfelel, a csekkel holnap beküldöm a titkárnőmet?
- Ennek örülök, láttad a sarokban a képeket Natieről és a lányomról? – karolt a férfibe a dicsőségtől mámoros asszony.

*

- Amanda! Hol van az a csodálatos anyád? Istenien rajzol, lefizetem, hogy mostantól helyettem tervezzen! Upsz bocsi – loccsantotta ki a kezében szorongatott pezsgő teljes egészét a mellette álló asszony szoknyájára Judith.
- Judith, te hogy a fenébe nézel ki? És miért vagy ilyen kotera szagú? Gyerünk befelé anyám irodájába! – menekítette meg a botránytól főnökét.- Mégis mi a fene történt, hogy ilyen kellemetlen állapotba utcára merészkedtél? – Judith haja zsírosan és kócosan széna-széjjel állt, a Benetton rózsaszín pólóján vörösbor és egyéb foltok díszelegtek még jobban kiemelve, hogy nincs rajta melltartó, nadrág gyanánt egy kinyúlt és alul kirojtozódott mackónadrágot húzott magára a lány.
- Martin elhagyott! – Mandy sóhajtott, ez előfordul hetente kétszer, de ilyen szörnyű állapotban még nem látta a főnökét. Gyorsan az anyja szekrényéhez lépett és kivett belőle egy pótruhát, amit Sylvia olyan alkalmakra tartott bent a galériában, amikor váratlanul felbukkant egy olyan vendég, akit nem szolgálhat ki a festős ruhájában (farmer kertésznadrág és kinyúlt Bon Jovis koncert póló).
- Ez nem jelenti azt, hogy rá kell gyújtanod! – kapta ki a káros rudat a részeg lány kezéből és azzal be is hajította a kandallóba.
- De az nem is érdekel, hogy miért? – Judyban még így is: részegen és sértődötten volt valami elegancia.
- Mesélj! – huppant le Amanda is, ránézett az órájára, ez akár eltarthat egy órán át is, reméli, hogy Nate megvárja.
- Mert rájöttem, hogy mást szeretek!
- Figyelj Judith, eddig is megdugattad magad minden modellel, nem kell hirtelen kirúgni a bankár pasidat, aki akár még el is venne!
- Nem, ezt nem érted! Én beléd szerettem! – azzal már hajolt is asszisztenséhez.

*

Xena, más dolga nem lévén, feláldozta minden idejét arra, hogy a médiában (persze, mint „bennfentes” vagy „közeli barát” jelzővel ellátva) mocskolja Amanda és Natie kapcsolatát. Nem akarta, és anyja utasítása szerint nem is tűrhette, hogy azok ketten boldogak legyenek. Elvállalt minden interjút és a lehető legmocskosabb pletykákat terjesztette a női klubokban, amiknek Ő tagja volt a kis senkivel szemben, a lányról.
Persze ez a hadművelete is csak addig tartott, amíg Miles fülébe nem jutott, hogy mivel tölti el az idejét mostanság Xena és meg nem tiltotta neki. Utána pár napig a férfi nem is kereste a lányt, ám visszatérve a japán tárgyalásairól kanosabb volt, mint valaha. És ez természetesen legyőzött minden fenyegetőzését.

*

Nate idegből rugdosta már vagy öt perce folyamatosan a tároló szekrényt Mandyék nappalijában. Mandy abban a fotelban ült, amibe pár hete nagyanyja és alsó ajkát szorosan beszívva figyelte szerelmét.
Amikor a fiú benyitott, szerencsére háttal mert az apját figyelte, aki akkor épp Agynessnek udvarolt, Mandy gyors ellökte magától a főnökét. Gyors összeszedte magát, hogy Natenek semmi se tűnjön fel, majd amikor a fiú végre becsukta maga mögött az ajtót megkérte, hogy segítsen kicsempészni a hátsó ajtón az S.O.S. taxihoz Judithot, száz fontot nyomott a sofőr kezébe, hogy teljes diszkrécióval szállítsa apja lakására az ittas tervezőnőt. Mandy ezek után nem lett volna képes visszamenni a társaságba: túlságosan is marta az önsajnálat-undor- és bűnbánat hármasa. Így fejfájásra hivatkozva megkérte Natet, hogy vigye haza és maradjon is vele éjjelre. Aztán a lefekvés előtti teát kortyolgatva színt vallott „végre” Amanda, igaz a lelkén sokat könnyített, de Nate azóta csak szitkozódott és rugdosott valamit mérgében. Egyszóval tombolt.
- Holnap felhívod és felmondasz, a cuccaidért majd beküldöm apám titkárnőjét!
- De Nate! Nekem valamiből meg kell élnem!
- Szerzek neked állást, aztán ha hozzám jössz nem lesz rá szükséged!
- Nem leszek kitartott nő, akinek más dolga sincs, mint hogy kavarja a szart! Önálló akarok lenni, és ez az állás nekem tökéletes!
- Az is, hogy szerelmes beléd?

*

Dr. Steward több napja A Férfi „vendége” volt. Ápolta és rehabilitálta az asszonyt. Természetesen az a vadállat, most már belátta és tudta hogy az, ezt nem tudta. Csak annyit mondott meg neki, hogy gyógyszer kúrát hajt végre A Nőn,de ennél sokkal többről volt szó: vitaminokat adott neki és igyekezett a minimális napi háromszoros étkezést mindkettejüknek biztosítani. Kisebb nagyobb sikerekkel. És immáron értette a nő filozófiáját: vagy meghalni, vagy szabadulni. ÉS a halál tűnt a reálisabb megoldásnak.