III. Mr Nathaniel és Mr Miles Balding meghívja Önt és kedves családját Újév köszöntő estjükre

Mandy balkezén az öt karátos eljegyzési gyűrűvel, a külön erre az alkalomra terveztetett Judy Gesharnerében és hihetetlen magas Jimmy Choo szandáljában Nate szobájának ajtajában toporgott és gyakorolta a műmosolyát az estre.
- Gyere szépség, ideje indulnunk – karolt a lányba Nate.
Lent a hallban Martin a komornyik felsegítette a fiatalokra a kabátot, majd Petrov, a beugrós sofőr besegítette őket a hatalmas Land Roverbe. –Ne izgulj! Zabálni fognak! Istennő vagy!
- Jó, de ott lesz Xena is, és tudod milyen mostanság a viszonyunk. – Nate sóhajtott. Sajnos pontosan tudta: huszonhetedikén elvitte kicsit vásárolgatni Mandyt a Bond Streetre és a Chanel boltban összetalálkoztak Xenaval. A kis fekete zakók fölött a sértések úgy pattogtak a két lány között, mint egy jobb wimbledoni mérkőzésen a labda.
- Vigyázok rád kicsike. Ez a Te estéd!
- A miénk!
- Végre bemutatjuk a társaságnak és hivatalossá tesszük, hogy IGEN-t mondtál, sajnálom hogy Sylvia mégsem tudott eljönni, nagynap ez a kicsi lányának.
- Tudod hogy van ez a művészeknél: összeülnek, pókereznek, whiskeyt meg gint vedelnek és szidják a kormányt.
- Sokkal jobban hangzik, mint apám partija, igaz? Engesztelésül megígérem, hogy tizenegykor már összebújva fekszünk a szobámba a kandalló előtt! Mit szólsz hozzá?
- Jó üzlet!

*

Xena érezte, hogy kicsit túl messzire ment: nyilvánosan megalázni a házigazda menyét bátor tett, de neki még ezt is megnézik, vigyorodott el magában. Tudta azt is hogy sokkal szexibb átütő arany estélyi ruhájában, mint Mandy a méregzöld Judy Geshernerében. De a pillantásokért megérte. Főleg, hogy volt olyan bátor és a ruha alá csokibarna La Perla melltartót és tangát vett fel.
- Xena, drágám, ez nekem így nagyon nem tetszik! – Xena édesanyja, az örök prűd nem nézte jó szemmel lánya vadócságát. Pláne hogy hiába volt ízig-vérig francia, reszketett a konfliktusoktól és a hangos, temperamentumos dolgoktól. Attól pedig betegesen félt, hogy valamelyik lánya botrányba keveredjen és a Tatler szokásos társasági rovata helyett szennylapok címlapjára jusson.
- Hagyjad már Marie! A mi kicsi lánykánk a legeslegszebb a teremben! – Xena apja, szokásához híven előbb volt részeg, minthogy a többi vendég a kabátját levette volna.
- William! Halkabban! – nézett ijedten körbe a matróna, hogy kihallotta férje és lánya pimaszságát a házigazda családja ellen. – Most pedig Xenie odamész és emelt fővel gratulálsz ahhoz, amire te nem voltál képes! – Marie is, mint mindenki más sokkot kapott, amikor Miles szót kért, hogy előre is boldog új évet kívánjon és köszöntse a családban Amandát, és gratuláljon az eljegyzéshez.  Marie, aki ugyancsak polgári családból származott, ám ezt erősen próbálta titkolni mindig márkás és drága dolgaival, lenézte a többi felkapaszkodót. Undorította ez a lány is, ám mélyen legbelül csodálta: sikerült Nathanielt úgy megszelídítenie, mint az ő kicsi, okos lányának sem.

*

Judith áldotta az eszét, hogy legújabb kollekciója fődarabját alakítgatta át Mandyre. A lányon fantasztikusan állt a méregzöld barokk stílusú estélyi. Ennek ellenére bántotta, hogy Xena nem vette fel azt a gyönyörű babarózsaszín ruhát, amit külön erre az alakalomra tervezett neki, és külön futárral küldette el neki karácsony másnapján, persze tudta hogy nem öltöztethet mindenkit, de hát Heléne-nel olyan jóba voltak, hogy Xenatól remélte ezt a kis szívességet.
- A kis Judy Gesharner, milyen kis csinoska vagy! És mekkora lányka lettél! Amikor utoljára láttalak Xenievel és Heléne-vel barbieztál fent a yorki birtokon! – Judithnak fogalma se volt ki ez a túl botoxolt arcú matróna, aki szörnyű francia akcentussal csak úgy köpi a szavakat és korát megerőszakolni próbálván egy kihívó bőr Versace darabban jelent meg, ami nos…nem számára készült vélhetően. – Nem mondod drágám, hogy nem ismersz meg?! Madame Marie vagyok, Xena mamija!!
- Jajj Marie néni! De jól nézel ki! – Judith elképedt hogy az a töménytelen pénz, amihez Williammal kötött frigye útján jutott még mindig nem segített ízlést és modort adni az asszonynak.

*

Mandy szörnyen érezte magát.  Nagy izgalmában egymás után négy, vagy öt pohár pezsgőt döntött magában gyorsan, ez nem is lenne akkora „gond” csak hát egésznap koplalt, hogy tökéletesen hasson ma rajta az estélyi ruha, és most mindenen nevetgélt. A nevetést Xena váratlan felbukkanása fojtotta a magányosan álldogáló lányba, az még inkább fokozta a meglepettségét, hogy Xenával volt a tökéletes hasonmása is, a kis különbség csak annyi, volt hogy a másik lány egy fejjel volt nagyobb, feltehetően a húgánál. A két lány mögött a korábban már megismert William állt, akit egy előnytelen ruhában feszengő botoxolt arcú nő támogatott. Mandy meglepődött, hogy a két lány hogy elüt a szüleitől, tán még az apjukra ütnek a csöppet, de az asszonyt simán le is tagadhatnák, amit igencsak megértene: a két Elvey lány maga a kifinomult elegancia, míg az anyjukról süt, hogy köze nincs az ízléshez. Ez meglepte Mandyt, ilyen stílus bakikhoz egyáltalán nem volt hozzászokva Nate köreiben.
- Mandy mehetünk? Vár ránk a kocsi!
- Áh Nathaniel!  - Marie szemei felvillantak a fiú láttára. Egy kívülálló is szimplán leszűrhette, hogy mennyire be van indulva a fiúra.
- Marie! Üdvözletem, ne haragudjatok, de tovább kell mennünk, várnak ránk egy másik partin is, de Titeket apám természetesen szívesen lát továbbra is! Szép estét! – azzal már el is vonszolta a lányt a kellemetlen társaság elől.
- Ugye tudod hogy életmentő vagy? – hálálkodott Mandy.
- Majdnem elkéstem, és nem akartam hogy ennek az évnek az utolsó perceit velük kelljen töltened.
- Köszönöm.
- És még valami: szeretlek! – sikerült. Az anyján, Laurán kívül, még egy lánynak se mondta ezt, de Mandy igenis megérdemli minden szeretetét.

*

A Nő a petárdák és a város távoli zajából sejtette, hogy Újév estéje van. Ismét eltelt egy év fogságban. Immáron ez lesz az ötödik év A Férfi  „vigyázó” kezeitől reszketve.
Szökni akart, vagy meghalni.