II. Ms Judith Gesharner meghívja Önt és Kedves Családját ez évi téli karneváljára

Mandy elképesztően feszengett. Nem az extra rövid rénszarvasos-hópihés sort és nem is a szinte teljesen átlátszó szatén ing miatt, sőt nem is a csaknem 16 centis boka csizma tette. Sokkal inkább izgult Nate miatt. A fiú reggel megesküdött neki a telefonba, hogy ma eljön és még mindig nem ért ide! Holott már vannak, akik elköszöntek és már indulnak haza.
- Mandy, szívem, igyál puncsot és ne lesd már állandóan azt az ajtót! Lehet valami közbe jött neki a H&H-ben! – Sylvia lélegzet elállítóan festett a combközépig érő piros mini ruhájába. Ilyenkor sajnálta a leginkább Mandy hogy nem vérszerinti rokonok. Neki esélye sincs h hosszú lábai és nagy keblei legyenek, ő pont az ellentéte a gyönyörű walesi szépségnek.
- Jaj, Mami, de én megígértem Judith-nak, hogy bemutatom neki azt a szerencsést, aki miatt nem érek rá este tíz után a lelkét ápolgatni!
- A főnököd tökéletesen el van az apósoddal – intett Judy és Miles felé Sylvia.
- Mi a szösz… - tátotta a száját, ám erre nem volt sok ideje Mandynek, mert a következő pillanatban Judy és a fenekét markolászó Miles elindultak feléjük.
- Amanda! Minő meglepetés!  Hol van az a szerencsés fiam? – Milesban is jócskán volt már töltet, így egy tőle szokatlanul nagy ölelés kísérte szavait – és a nővéred? Nem is említetted, hogy ilyen elragadó testvéred van? – Miles pajkos pillantásából sejteni lehetett, hogy pontosan tudja ki kicsoda, de Sylvia mell méreteit tekintve egyszerűen MUSZÁJ volt bókolnia az asszonynak.
- Nem, és az anyja vagyok, Sylvia Potter. – Sylvia büszke volt, hogy lánya nővérének nézték, és szerencsére nem vette észre az előbbi pillantásváltást lánya és Miles között.
- Micsoda öröm, Miles Balding! – és Miles azzal a lendülettel el is felejtette a kis Judy Gesharnert, aki gyerekkori cimborája lánya. Persze ez a lánynak is feltűnt, aki könnyeivel küszködve elrohant a jégcsapokkal díszített női mosdó ajtaja felé.
- Judith – de még a hű asszisztense hívására se állt meg. – Elnézést, hív a barátnői kötelesség! – hagyta faképnél Mandy anyját és a fülig szerelmes Milest.

*

- A kurva életbe! Nem hiszem el! Kibaszott hó! – Nate gyűlölte megszegni a szavát, most mégis kénytelen ezt tennie. A Rolexére nézett: már valószínűleg rég vége annak a téli akárminek (ami a más vallásokat tiszteletbe tartván nem a karácsonyi parti elnevezést kapta) és Mandy valószínűleg kisírt szemekkel a nagy tábla csokit majszolhatja bánatában, amit tegnap vett neki rózsa helyett. Utálta a telefonját is, a rohadt BlackBerryn már megint nem volt térerő.
Egy kocsi állt meg Nate lerobbant Porscheja mellett.
- Nathaniel? – Xena pattant ki a kocsiból, a másik oldalon a sofőrje Frank kászálódott ki.
- Te mi a fenét akarsz? Nézd Xena épp elég bajom van, és eléggé el lett rontva az estén: defektet kaptam, a kurvadrága és kurvasznob telefonom nem veszi a térerőt és már kábé 4 órája Judith Gesharner partiján KELLENE lennem, ahol a BARÁTNŐM vár rám. Szóval hagyjuk egymást békén! – Nate nem akarta pont Xenaval megosztani a problémáit, de hát jobb híján.
- Frank mire vár? Hívja az autómentőt és maradjon itt és vigyázzon a szaros kocsira. Tessék, itt van 100 font, legyen szép estéje. Nekem itt van Nate sofőrnek. Mint a régi szép időkben – rebegtette ellentmondást nem tűrően a szempilláit Xena. – Na, jössz? Én is Judy partijára megyek! A nővéremmel együtt jártak egyetemre még időszámítás előtt! Gyere már! Befagy a seggem! – villantotta ki feszes kis combjait a lány a ballonkabátja alól. Natet a pillantás rettentően kellemetlenül érte: Mandy még mindig nem feküdt le vele, hiába aludtak már többször egymásnál. És amióta randiztak egymással (jesszus már négy hónapja!!!) Egy dögös cicababát se vitt haza a H&H-ből. Hirtelen eszébe jutott hogy Xena miket tud művelni szív alakú kis ajkaival és szó nélkül beült a kocsiba.

*

Mandy kisírt szemekkel és szörnyen kócosan érkezett reggelizni. Dorothea nagyi rosszallóan vonta fel a szemöldökét.
- Mit erőlködsz Te is, meg anyád is még a szerelemmel? Mindketten jaj, de nagyszívűen hagyjátok, hogy holmi jött- ment fickók kihasználjanak és összetörjék a szíveteket! Bezzeg én! Én mindig a kihasználó és nem a … - és csak folytatta és folytatta az előadását a Nagyi. Mandy-t ez természetesen kicsit se zavarta. Leült anyja mellé és öntött magának egy kis kávét. – Ti ketten! Nem is figyeltek rám! – Mindkét bűnös ijedten ugrott fel, ugyanis Dorothea nagyi a tipikus láncdohányosok érces hangjával igencsak ijesztően tud morgolódni.
- Lebuktunk – súgta bűnbánóan Sysi lányának.
- Épp azt ecsetelem, hogy az újévet azzal a kedves úriemberrel, Alexanderrel, töltöm Chiltern Hills-ben, de látom, ez sem izgat titeket.
- Azt hiszem anyám idén már nem beszél velünk- kommentálta vidáman a becsapódó ajtó zaját Sylvia.- dzsemet még?
- Ő csinálja jól: tényleg mindig ő a kihasználó. Fogadni mernék, hogy még januárba elviteti magát Barbadosra, aztán hazafele dobja szegény Sirt.- biggyesztette szomorúan az ajkacskáit Mandy.
- Jaj Amanda! Ne is mondj ilyeneket! Ilyenkor szörnyedek el a legjobban az anyámon: haszonleső és becstelen. Örülök, hogy én nem lettem ilyen és hogy téged se sikerült megfertőznie.
- Anya! Eljönnél velem a Harrord’sba? Vissza kellene vinnem Nate karácsonyi ajándékát! – Mandy szeme ismét elkönnyesedett.
- Nem, nem kell visszavinned! Ezt most hozta egy futár! – Nagyi hangja vagy egy 100 szálas rózsacsokor mögül hangzott, vagyis inkább zilált a nagy súly alatt.
- Itt a kártya! Olvasd el! – pattant fel vidáman Sylvia – te meg anya gyere! Csak a nappali duplaszárnyú ajtaján férünk be ezzel!
- De engem érde…
- Ez a magánügye! Gyere már anyám!

„ Kedves Mandy!
Sajnálom! A világ legszörnyűbb embere vagyok! Gyere el velem holnap pulykaárverésre és utána töltsük együtt az egésznapot!
A Te Nated!”

- Na, mit akar? – vigyorgott Sylvia. Mandy fél méterrel a föld felett lebegve lépett be a nappaliba. A nagyanyja morcosan nézett a két fiatalra, a száz rózsa közül, amiket próbáltak normálisan elhelyezni Sylviával.
- Elhívott holnapra, a pulykaárverésre – somolygott Mandy, előre hallva anyja megrögzött vegetáriánus és állatvédő kirohanását.
- Oh…
- Sylvia te csak ne ohzz! Ebből lesz valami! Menj hozzá és írasd magadra fele vagyonát! Akkor hátha tudnál venni anyádnak egy galériát valami előkelőbb helyen, mint az Oxford Streeten!
- Anyám! Nekem pont jó ott a galériám, ahol van. Ugyanakkor egy dologban igaza van EGY dologban a nagyinak: Fogd meg és ne ereszd! – villantak fel bajjóslóan Sysi szemei.

*

Nate másnaposan, de magabiztosan ült a csodaszép póló pónija IV. György nyergében. A ló gazdája minden rezdülésére megfelelően reagált, így Anglia egyik legjobb párosát tették ki.
- Na, mi ez a szokásosnál is nagyképűbb mosoly Natie? Csak nem sikerült megdönteni? – Henry, Nate „legjobb” barátja lezseren ült a nyeregbe és a legfrissebb pletyka kétszer annyira izgalomba hozta mint a póló vagy a lova.
- Hagyjál már! Viszont te vagy az első: elveszem!
- Mi a faszom? Ennyire nem teszi szét a lábát? És megkérted?
- Még nem, majdcsak holnap! – ez a közhelyes ötlet, amitől Mandy totál odáig lesz, hogy karácsony napján kérje meg, reggel a Park Lane-i Marriottból távozóban jutott eszébe.
Végül mire Xenával megérkezett a téli karneválra semmi mást nem találtak csak a részeg Judithot, akinek a mellét egy elhízott felsőházbeli háromszorosan elvált ex-playboy fogdosta.  Xenával megmentették és Xena Judy sofőrjét igénybe véve hazaszállította a z elázott lányt a Citybeli lakásába.
Nate társaság híján beült Xenáék Bentlyébe és egészen a Marriott bárjáig hajtott, ahol apja régi üzleti partnerével, az amerikai Adam Golddal leitták magukat és kivették a legdrágább lakosztályt.  Adam rendelt prostikat is, de mire azok megérkeztek úgy beállt a két férfi hogy azok fogták a pénzüket meg két üveg pezsgőt és leléptek.
- Most csalódtam benned, Natie! Csak azért elvenni, hogy megdughasd! Nem a te területed. De legalább már tudjuk hogy Xenát mért nem vetted el…
- Figyelj, neked ehhez semmi közöd és különben is mennem kell. Vár a családi ékszerész.

*

Miles hálát adott az égnek, hogy a fia volt olyan balfék és dobta Xenát. Így mostmár senkivel sem kell megosztoznia a „kislányon”. Lenézett. Elnézte a „kislány” könnybe lábadt szemeit miközben a farkát szopta és megpaskolta a fejét: Igen, jó kislány, ezért kapsz egy Tifanny nyakláncot.

*

Mandy majd kiugrott a bőréből úgy izgult. Már reggel (Sysi és Dorie szerint hajnali) fél kilenckor kész volt és izgatottan járkált fel-le a lakásban. A hatalmas Chanel táskájában (Judy nagylelkűen neki adta és nem a szegényeknek miután leselejtezte) már ott lapult arany papírba becsomagolva a moha zöld, V nyakú kasmír pulóver, amit végül a Bond Streeten vett, mert a Harrord’sos ajándékát túl átlagosnak találta, és érezte hogy ez a kapcsolat már mélyebb mint egy szivarokról szóló könyv. Igaz a pulcsira ráment fél havi fizetése, még jó hogy Judy rendesen túlfizeti.

*

A Nőhöz orvost kellett hívni, A Férfi szerencséjére Dr. Stewardot rendesen le lehet fizetni, főleg most hogy a kurvája fenyegetőzik hogy kitálal a feleségének.
- Kérem segítsen – nyögte A Nő, miközben a doktor a szívverését hallgatta.
- Nos? – türelmetlenkedett a férfi.
- Maximum két hete van hátra. – állt fel az orvos.

*

- Héé! Nem is erre van a Smitfield piac! Te most elrabolsz? – kajánkodott Mandy, miközben magában majd kibújt a bőréből hogy nem a jéghideg piacon kell fagyoskodnia miközben szerencsétlen állatokat árvereznek. Natenek viszont más gondolat villant be: Xenanak mennyivel máshogy áll a kacérkodás, mint Mandynek.
- Lehet így is mondani. – Nate rákacsintott a lányra, majd gázt adott, az immáron hibátlanul működő Porschenak.

*

- Tudod lányom az a pasas ott a téli bulin!
- Ki? Nate apja?- Sylvia fel se nézett, hanem zavartalanul folytatta a tollrajzát az anyjáról, aki házikabátban kezében az elmaradhatatlan cigeretta és úgy ül a kandalló előtt a száz szálas csokor társaságában.
- Dehogy is, a másik, aki randit kért!
- Ja! Ő?! Ő Judith édesapja, azt hiszem Richard a neve. De nem néz ki jól. Szegénynek ugyanolyan harcsa szája van, mint a lányának. Persze ez a lánynak jól áll, és széppé teszi, de egy férfinak – szomorúságát mutatva húzta el száját Sylvia.
- Aha, értem. Ugyanakkor drágám, én odaköltözök Sir Alexanderhez. Azt hiszem ő az igazi, akit nem akarok kihasználni csak szeretni. Látod milyen ironikus a sors?! És elnézve ezt a Nathaniel fiúcskát ma megteszi a nagy kérdést, szóval Amanda is kiszáll a fészekből. Veled meg mi lesz? Itt ez a hatalmas bérlakás, a neveden. Én miattad aggódóm!
- Felesleges! Jól meg leszek Anyu! Ti csak legyetek boldogok! – még szerencse hogy Sylvia jól tud hazudni.